2019. június 3., hétfő

"Sok cikket írtak már arról, mire jó a dúla, és mit csinál...De biztos vagyok benne, hogy azt még senki nem mesélte, hogy a dúláid képesek a születésnapodat elemi csapásból feledhetetlen élménnyé varázsolni."


Születésnapom alkalmából szerettem volna nektek elmesélni, hogyan születtem meg 1982-ben egy vidéki kórházban, teljesen más szülészeti bolygón, mint ahol nekem alkalmam volt szülni 27-30-33-35 évvel később. Azonban az a nap lényegében őskáoszba fulladt, és nem bejegyzésírásba. 
A segítségem beteg lett, Nati jött el vigyázni két otthon lévő gyermekemre, amíg a fogászatra rohantam, orbitális kuplerájt magam mögött hagyva. Először is kövér gázzal meghúztam a kocsit a garázs falán, majd a fogászati kezelés vett nem várt, katasztrofális fordulatot. A férjemet nem tudtam elérni, végül Judit vette fel a telefont, akinek egy nyolcad foggal a számban selypegve, félig zokogva előadtam, hogy egy percem van, mielőtt kiugrom a rendelő csukott ablakán, könyörgöm, szedje össze a maradék két gyerekemet az intézményeikből, és vigye haza őket, mert mindjárt bezárnak, én pedig még épp Gollamra hajazok a Gyűrűk urából. Egy órás késéssel téptem tovább a rákszűrés időpontomra, eláztam a szakadó esőben, és mire késő este hazaértem azt kívántam, bár meg se születtem volna, de legalább ne ma lenne a szülinapom.